Magyarország egyik legismertebb Vespa-rajongója Szily Balázs, akit a legtöbben egyszerűen csak „Balu bácsiként” emlegetnek. A ma 83 éves veterán motoros minden tavasszal ugyanazzal a lelkesedéssel várja, hogy újra nyeregbe pattanhasson szeretett PX-ére. Számára a robogózás nem csupán közlekedés, hanem életforma, amely több mint hat évtizede kíséri végig az életét.

 

Visszaemlékezései szerint az 1960-as évek végén Budapesten mindössze öt Vespa és három Lambretta futott az utakon. Ezek a gépek igazi kuriózumnak számítottak a szocialista évek szürke hétköznapjaiban. 1970 nyarán barátaival a Balatonhoz motorozott fürödni. A tóparton az emberek megálltak és csodálattal nézték a feltűnően színes robogókat – sárga, piros, kék és zöld fényezésük éles ellentétben állt a kor kelet-európai, többnyire fekete vagy szürke motorkerékpárjaival.

 

Az egyik különlegesség egy Vespa 180 Super Sport volt. Hogy ez a ritkaság miként jutott át a vasfüggönyön a keleti blokkba, máig rejtély. Akkoriban senki sem mert túl sokat kérdezősködni: egy ilyen nyugati jármű eredete kényes téma volt, és a kíváncsiság akár komoly következményekkel is járhatott.

 

Balu bácsi első Lambrettáját sem akárkitől vásárolta: az ikonikus magyar rockzenekar, az Omega dobosától került hozzá. Ez a történet jól mutatja, hogy a robogózás akkoriban nemcsak közlekedési forma, hanem egyfajta szabadságérzés és kulturális jelenség is volt – egy szeletnyi Nyugat a vasfüggöny mögött.

 

Szily Balázs számára a Vespa ma is ugyanazt jelenti, mint fiatal korában: szabadságot, közösséget és az utazás örömét. Amikor tavasszal beindítja a motort, nemcsak a gép kel életre, hanem emlékek és történetek hosszú sora is – egy korszaké, amelyben egy színes robogó több volt, mint jármű: maga volt a remény és a nyitottság jelképe.