Vannak motorok, amelyek egyszerű közlekedési eszközök. És vannak olyanok, amelyek történeteket, emlékeket, életérzést hordoznak magukban. Egy ilyen különleges darab a kiskunhalasi tanár, Szörfi István piros Vespa GTR-je, amelynek története számunkra 2020-ban, Kőszegen kezdődött.
Egy mondat, ami mindent elindított
Sokat vespázunk Kőszegen és környékén. Egyik alkalommal helybéli tagunkat, Nagy Jánost szólította meg István bácsi:
– „Micsoda szép Vespád van! Nekem is van hasonló, csak annak kerek lámpája van… Sajnos pár hónapja nem indul.”
Ennyi kellett. A kíváncsiság azonnal dolgozni kezdett bennünk. Milyen modell lehet? Milyen állapotban van? Megbeszéltük, hogy segítünk, megnézzük a Vespát.
A garázsajtó mögött
Amikor kitárult a garázsajtó, ott állt előttünk egy gyönyörű, viszonylag jó állapotban lévő Vespa GTR. Kicsit porosan, lapos gumikkal, néhány nem odaillő csavarral és alkatrésszel – a „magyarországi kisebb javítások” jól ismert nyomaival.
Egy gyertyacsere és karburátortisztítás után a Vespa életre kelt. Az első pöffenés mindig különleges pillanat – mintha a múlt szólalna meg. Bár éreztük, hogy nem tökéletes, szimeringhibára gyanakodtunk, de abban maradtunk: télen szépen rendbe tesszük.
Váratlan fordulat
Nem sokkal később István bácsi telefonált. A család már nem szerette volna, hogy újra motorra üljön, ezért eladná a Vespát. Egyetlen kérése volt: jó kezekbe, szerető gazdához kerüljön.
Próbáltuk klubon belül tartani, de nem jártunk sikerrel. Végül a piros GTR az oberwarti Vespa Múzeumba került, ahol ma már felújítva pihen – méltó helyén, a történelem és a szenvedély találkozásában.
Velencei matrica és tanári hivatás
A szerelés és az adásvétel során István bácsi sokat mesélt.
A gyönyörű piros Vespa GTR-t a 80-as években vásárolta egy piacon. Nem volt olcsó – „tanár ember lévén meggondolja az ilyesmit” – mesélte mosolyogva. De sokat olvasott az olasz Vespákról, megbízhatóságukról, így tudta, hogy jó döntést hoz.
Az eladó szerint a motort Velencében vásárolták, amit egy „Velence – VE” matrica is igazolt. Hogy valóban az olasz lagúnák mellől indult-e útjára, talán örök rejtély marad, de a történet szépen illett hozzá.
A Vespa éveken át hiba nélkül szolgált. Feleségével szinte bejárták vele az országot. Biciklis osztálykirándulásokra ezzel kísérte a diákokat. Tanítani is Vespával járt – a piros robogó a mindennapok része lett, a személyiségének meghosszabbítása.
Nyugdíjas évek, tiszta levegő, új utak
Nyugdíjas éveiben a házaspár Kőszegre költözött a jó levegő miatt. A közeli Velemben volt egy kis kertjük – abban a faluban, amely 2023-ban az országos Vespa találkozónak is otthont adott. István bácsi nap mint nap kimotorozott oda. Nem sietett. Élvezte az utat, a tájat, a kétütemű hangját.
Több mint egy motor
Ez a Vespa nem csupán egy jármű volt. Egy tanár életének csendes társa, házastársi kirándulások tanúja, diákokkal közös kalandok kísérője. Generációk emlékeiben él tovább – még ha ma már múzeumi darabként pihen is.
A történet számunkra 2020-ban kezdődött, de valójában évtizedekkel korábban indult – talán egy velencei utcán, talán egy magyar piacon, biztosan egy lelkes tanár szívében.
És minden alkalommal, amikor Kőszeg környékén felbőg egy Vespa, egy kicsit István bácsi története is tovább gurul velünk.