1968-ban a Jókai téren láttam meg ezt a csodálatos Vespa 150 GLS-t. Ki volt rá írva, hogy eladó. Én rögtön beleszerettem és érdeklődni kezdtem a részletek után. Olaszországból hozták, már nem emlékszem pontosan hány km. volt benne (kb. 10 000) és kitűnő állapotban volt. Akkor még nem nagyon láttam ezüst metál robogót, de még gépkocsit sem. Vespa volt néhány Budapesten találkoztunk is néha, de nem sok emlékem maradt róluk. Az ára 14,000.- forint volt. Nekem, mint egyetemistának nem sok pénzem volt, de jól kerestem az egyetem mellett tanítottam és filmekben statisztáltam. A szüleimnek 15.000.- forint spórolt pénzük volt a bankban. Látták, hogy fülig szerelmes vagyok (a vespába), így 1 évre kölcsön adták a pénzt. Amit tudtam eladtam (korábbi motoromat, bélyeggyűjteményemet, súlyzóimat és sok kedves tárgyamat) és idő előtt visszafizettem a tartozásomat. Soha nem felejtettem el, hogy akkor szó nélkül kölcsönadták ezt a pénzt, ami akkor bizony soknak számított. Hát mit mondhatnék akkor ez a motor legalább olyan csoda volt, mint ma egy Ferrari. Ahogy a képen is látható dísztárcsákkal, gyári gumiszőnyeggel, első, hátsó csomagtartóval, krómozott bukásgátlókkal volt ellátva. Én még rádiót is építettem bele, (antennával) és volt egy újításom (az akkor még ritka, külföldről behozott füles bukósisakra) tapadó gumival fogászati tükröt szereltem fel visszapillantó tükörnek. Így meglehetősen feltűnőek voltunk a Műegyetemen, mindenki tudta, hogy bent vagyok-e az előadásokon. Több filmbe is elhívtak, ahol nyugati jelenetet akartak eljátszani, ilyenkor csak néhányszáz métert kellett megtennem jó pénzért. A motorral nem sok bajom volt, egyszer a Balatoni úton az Érdi emelkedőn az akku sarú letört ezért az emelkedőn fel kellet tolnom és ott egy szervízben sikerült rögzíteni, de azt az emelkedőt nem felejtem a mai napig, ha jövök a Balatonról mindig emlegetem, persze már régóta autópálya van és az emelkedő enyhébbnek tűnik. Igazából csak egy hibám volt az a sebváltóval, Olaszországból kellett alkatrészt szereznem és az akkor nem volt könnyű végül egy rokonom segítségével sikerült, aki hivatalos úton kint járt. 1973-ban fájó szívvel eladtam mert 4 kerékre cseréltem, de azóta is fáj a szívem utána. 

Ez a néhány felvétel maradt meg. 

A feleségemet 1971-ben ismertem meg és a mai napig együtt vagyunk. 2022-ben még mindig motorozik ezért retusáltattam a régi fényképet és az általa mai napig használt Honda Monkey 50cm3 1972-es 4 ütemű robógóval csináltam egy képet a két korszakról, csak közben eltelt 50 év.